Műkörömről néhány szóban

Már az ókori embert is foglalkoztatta, miként lehet elvesztett fogát, sérült körmét pótolni. Különféle megoldásokat talált ki, pl. csontból faragott körmöket.
A köröm kozmetikája az időszámítás előtti harmadik évezredig vezethető vissza, ebből a korból származnak az első egyiptomi és kínai feljegyzések.

Egyiptomban a fáraók ápoltságuk jeléül körmükre hosszú, aranyozott pótkörmöket helyeztek. Ezzel akartak isteneikhez hasonlóvá válni, akikről úgy tartották, hogy bőrük és körmük is arany. A nemesek körmeik szépítésére hennát használtak (ez vörös vagy narancssárga színű növényi kivonat). A színes körmöket viselők fontos embernek számítottak. A királyok, királynők körmüket mélyvörösre, az alacsonyabb rendűek halvány színűre festették.

Időszámítás előtt 3000-ben Kínában méhviaszból, zselatinból, tojásfehérjéből és gumiarábikumból készítettek körömfestéket. Időszámítás előtt 600. körül a kínai császárok aranyra és ezüstre, a XV. századi Ming dinasztia tagjai pedig feketére és vörösre festették körmeiket.

Az időszámítás előtti ötödik évszázadban az indiai nők körmeiket egy rovar váladékával festették. A köröm rövidítésére különféle vágóeszközöket használtak, vagy durva felületen csiszolták.

Az ókori rómaiaknál és görögöknél eleinte csak a férfiak manikűrözték körmeiket, lábápolásra külön rabszolgákat tartottak. A kézkörmök festésére hennát, arany és ezüst színezéket használtak.
A korai Róma, Babilon, és Egyiptom katonai vezérei ajkuk színével azonosra festették körmeiket csata előtt.

Babilonban királyaikra utolsó útjukon a papok arany körmöket helyeztek fel.

Néró felesége, Poppea ún. "Sárkányvérrel" színezte körmeit. Kleopátra is sok időt töltött kéz- és körömápolással.

Később hosszú ideig csak a hennával való színezés maradt körömápolási módszerként. A XVII. században azután Júdeában egy igen fájdalmas körömápolási eljárást vezettek be, a körömmátrixba tetováló tű segítségével juttattak festékanyagot, így ezután festett körmük nőtt.

Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Törökországban a hennával való festés mind a mai napig fennmaradt.

A középkor embere nem sokat törődött testápolással. A tisztálkodási kultúra a törököknél vált fontossá.

A 15-16. században, a reneszánsz idején ismét előtérbe került a test, a testápolás.

Amerikában  és Európában az iparosodás kezdetével a körömkozmetika is elterjedt. Eleinte bőrdarabkával polírozták, majd hegyesre reszelték körmeiket. Ezek a szerszámok inkább hasonlítottak kínzóeszközökre, mint finom manikűreszközre.

A manikűr kíméletes módszere az 1830-as évektől vette kezdetét, amikor Párizsban egy Sitté nevű doktor rózsafa pálcikát alkalmazott a körömbőr kezelésére. A szakmát tőle unokahúga vette át. A körmök csillogását krémek, paszták alkalmazásával érte el.

1917. után sokféle találmány gyorsította a körömápolás fejlődését. Csiszolóporos reszelők, körömbőr eltávolítók, folyékony körömlakkok segítségével kezelték, díszítették a körmöket. Ekkor még csak a köröm közepére került lakk, a holdacska és a körömvégek szabadon maradtak.

A körömlakk feltalálása Charles Revlonhoz, a Revlon cég alapítójának nevéhez fűződik. (Pigmentbázisú, nitrocellulóz tartalmú körömlakkja eredetileg az autófényezés eszköze volt.)

Az első műkörmöt, egy körmét rágó fogorvos alkalmazta. Saját körömszéleire ragasztás nélkül helyezett fel körmöket, így azután azok nem bizonyultak tartósnak. A műkörmök  ideje az 50-es években érkezett el Hollywoodba.  A színésznők a filmfelvételekre valódi körömből készített vendégkörmöket ragasztottak. Ezeknek tartóssága azonban rövid volt, ezért a körömtechnikusok segédszövetes ragasztótechnikával próbálkoztak.